Elhatározni valamit...

Mit is jelent elhatározni valamit?

Elhatározod, hogy mostantól kevesebbet eszel, hogy többet tanulsz, jobban dolgozol vagy kedvesebb leszel… És vajon betartod utána? Egyáltalán miért határozod el? És vajon ez elég?

Az elhatározás majdnem olyan mint egy ígéret. Nem illik megszegni. Mégis csak mondjuk és mondjuk, és nem teszünk semmit. Ha elhatározást teszünk, változásra vágyunk. De a változás mindig nehéz, így végül nem kezdünk hozzá, elvetjük, mert félünk, mert lusták vagyunk. Rengeteg kifogás létezik.

Hallottál már a 72 órás szabályról? Én is egy újságban olvastam, azóta mindig figyelmeztetem magam több kevesebb sikerrel. A lényeg, amit 72 óránál tovább halogatsz, ahhoz már nem is fogsz hozzákezdeni.

De mi alapján határozunk el valamit, mikor száll meg minket az az érzés “tenni kell valamit”? Senkinek sem ismeretlen a “mozognak a hangyáid” vagy a “megmozdult benne valami” kifejezés. És ezt szeretjük ugyebár. Ilyenkor erősnek érezzük magunkat, mintha bármire képesek lennénk, és biztosak vagyunk benne, hogy most menni fog… (elgondolkodtató, hogy ez nem a “jelmezbe bújt magabiztosság-e “). Én például gyakran filmek hatására határozok el valamit. Ott Happy End-del végződött, hát megcsinálom végre én is a saját “mini happy endem” De sajnos nem egy filmben élünk, és másnapra letörök, elfelejtem az egészet. Az élet végtelen próbálkozások sora. Csak van akinek sikerül és van akinek nem. És akinek nem, az egy idő után megunja. Bárhogy próbál ktartani, bárhogy edződik meg az idők folyamán, egyszerűen megunja. És mikor már feladná, akkor sikerül. Csak hát ennek tudatában, folyton feladjuk és várjuk a sült galambot. Ördögi kör, egy körhinta amiből nem tudunk kiszállni, mert visszatart a “centrifugális erő”.

Nos, én ma határoztam el, hogy “ismét” változtatok. Most menni fog (már megint úgy kezdem mint mindig….). Sok elhatározásom közül azonban csak egy való a “nagyközönség” elég. Az írás. Az egyetlen, amiről úgy vélem, hogy tudom. Így írni fogok, ahogy (amiről) csak tudok, ide a blogba és ki tudja még hova Ha belegondolunk végülis, így a többi elhatározásomra is fény derül, hisz honnan máshonnan “meríthenék” ihletet mint az életből, az életemből.

Nos hát, kedves olvasó, remélem van a blogomnak “ilyenje”, kérlek “kövess”, olvass és oszd meg a véleményedet.

Most amolyan “tini könyves” fordulattal befejezném,

xoxo. A lány, a szomszédból