Zene Füleimnek

A legels? szavak, amiket etemben hallottam egy kan martak a leveg?be.
Tizenkilenc voltam, frissen ktt, munkanki egyetemista, akinek hia nem volt egy vasa sem, minden egyes nap holt Starbucks- fg?sek.
tizenkilenc e siket.
Nem, ez nem a jmegfogalmaz. Emberi besz sohasem jutott el a femig, csak a hangszeres zene. Bhol voltam, myses csd vett k, amit a szverem zaja, ha csak egz halkan szt is, a zene tt meg. Az akkori slereknek is csak a zenei alapj ftam kr?l. Sosem hallottam a villamos cseng, a metremondrecseg, a kisgyerekek kacajait a jszen a sz karistolhangj a parkett.
A legjobb haverom, Mark, ismert kiskorom a, emiatt pontosan tudta a helyzetemet. Miatta sikert valamennyire tbet megtudnom az engem kvev? nasr, a hangokr, amik sohasem ragadt meg a figyelmem: zenet, hangszereket keresett elmeste, mihez hasonl az etb?l. Konkr vogatokat csint nekem a szinapjaimra, y lettek olyan lemezeim, mint Elviselhetetlen zajok, Zokog, Termzet, . A dupstep alapja lett a g?zg vagy a lkalaps, egy kezd? heged?s szerencslen prkozai a macskanyog- vagy a meg nem olajozott zsaluk nyikorga.
Mark a kezdetekt?l fogva be volt avatva. a legmen?bb az egzben, hogy nem tartott furcsak. Megvonta nyeszlett hes vlait csak annyit jelelt: ,,Valz?leg csak azt hallod meg, amit demes is". Szal, aza y fogtam fel a dolgokat.
Mondjuk, kommunikni nem volt egy leyom. Akit dekeltem, megtanulta a jelbeszet, vagy ban rendezt a dolgokat. Vaszolni tudtam nekik, b halvy sejtem sem volt, hogy hangozhatok, gondolom olyan sut, bizonytalanul, mint egy csecsem?
Egyszer randiztam egy csajjal, aki operaekesnek kzt. Azt hittem, legalb egy keveset hallani fogok az el?ad, de csak a szimfonikus zenekar kete zengett egy kereszt a fejemben.
y lszik, ?t sem akartam meghallani.
Igaz, a lnyal Mark hozott sze, mikor tbuzgkletezi hajlam vett er?t rajta.
A hasbesz? az lagos telepata ut kytelen voltam lelani.
Ja, nem mondan, hogy igaz jeleskedtem a tart emberi kapcsolatokban.
Egzen addig a reggelig, m be nem ltem a ka azzal a feltett szdkal, hogy m csbtegyem magam.

- Ha y folytatod, nem lesz mit enned - jeleli mondja egyszerre rkvlakkal Mark. Sokszor knyebben olvastam szr, amy sem akartunk nyilvos helyen ,,szlanul" ldogni, mint k le.
Megvonom a vlam visszafordulok a kathoz.
- Szerinted a karamell macchiato sznyen es?- kdezem figyelmen k hagyva a pztc sikolt.
A Starbucks tve van emberekkel, leginkb a mi egyetemkr?l. Leny?g a sokas, ahogy az el?ttk vakozem ly fekete ftjei szekeverednek a mellette lly sz?kvel, ahogy a sok-sok szes ruha szemosik egy hatalmas szivvny lyarcok ragyognak fel egy-egy srel?tt a cs uti pillanatban.
Mark minden bizonnyal panaszkodna a hangzavarra. Ilyenkor szokta megjegyezni, hogy ? is szesen hallanegyed a hangszb kisz?r?d? zenei alapot, ami most valami Taylor Swift sz.
Kir a hideg t?le.
Mark meginti a felkarom, maga vonva a figyelmem. Musz, ha egyszer beszni akar velem.
- Mis mennyien vannak itt?- fakad ki Mark el?repipiskedve prja kivenni a sor elej.
Hangsy azon, hogy pr. Mark nincs meg 165 centi sem.
, a magam p, hogy nem k merel bzk szolom az embereket.
- M csak nyen.
Mark hraejti a fej sza elnyik - gondolom valami disszons akkordra hajazhang hagyja el tork.
Az szerepelt az Elkeseredett nyek CD-n.
Belet, gd, barna haja, amit csak nullgpel lehetne megzabolni.
- Komolyan mondom, m beteges, amit meg nem teszel egy kis korty krt- jeleli a felhorodt reszket? kzel.
- Ez Starbuckos k Mutass egy kis tiszteletet.
Er?szakosan legyint egyet, nem akarja hallani a v?beszem tovbi bekezdeit.
A sor mozog, kilomereket -azaz egy lnyit- haladunk, m az el?ttk lk ly rendel. A sz?ke elkeszt? aranyosan rcolja a homlok, ahogy m gondolkodik.
- A csaj velem j matekra - b oldalba a szemd rgatva Mark.
Bezzeg most csak jelel, a kis sunyi.
Volt m p hasonlkaliber?, szel barn?m, akik v mind szakottak velem, mondv sosem hallgatom meg ?ket.
titek. . Hallgatni.
Felnevetek megrom a fejem.
- Nem, kzi. Igazi cukorfalat abban a viros ruhan, de nem az esete...
- Egy kepes Americot kek laktmentes tejjel.
Olyan gyorsan kapom el a fejem Markr, hogy megrdul a nyakam.
A szemem sark lom, ahogy Mark szercolt szemdkel kdezi, mi bajom van.
Mereven, ak egy szobor fordulok a pult irya.
- Nd, Katy, nem k regz nap! Vassz m valamit!- mondja az el?ttem lfekete hajly a cuki szzinek, hangja elnyomja a zen, totisan betti a teret.
A dbenett?l elfelejtek legezni.
Hallom, amit mond.
Nem leolvasom, a hangja tyleg eljut hozz megrezegteti a dobhty, etre hja az agysejtjeimet.
Mark megint oldalba b csontos kyel.
- Ember, amennyire bulod, nem bok hinni neked.
Megragadom a vl remeg? kzel, villgyorsan jelelem, nehogy lemaradjak a ly ak egy bet?j?l is.
- Hallom a fekete ruh lyt, Mark.
Mark szeme focilabda met?re kerekedik.
- Ne bassz!
Kben Katy vre dtre jutott a lyok m fizetnek.
Az eny hevesen rza a fej.
- Majd visszaadod legkelebb- ? nytja a pzt a barista srnak.
- Azt mondta, hogy ,,Majd visszaadod legkelebb"- kl Marknak sget?en.
Mark elftyenti mag- olyan tiszt, a furulyoz hasonln, hogy is halljam.
abb kletezek eredmye.
- Te j- vigyorog jer?sen hba tasz. - Menj m oda hozz ember!
Tekintetem a ly kivott hpa fgesztem egy hatalmas leveg?t ve megteszem a minket elvasztegy mert.
A legnehezebb, legizgalmasabb egy mer az etemben, jegyezn meg.
A barn?je, Katy, el?bb vesz zre engem, , m Mark jbajtskt megrendeli a k, kcsi arccal fel fordul.
Az lyom is.
Hossz fekete haja szegyenesen hull bele sz alak pirospozsg arca. Szemei ahhoz a tengerhez hasonlanak, amit Gorszban ltam egyszer- a legtisztb k a vilon, a vastag, ft fest m jobban kiemeli az arc.
Als csodan el? ajkan ezt piercing csillan.
- Van barja- mondja ellentmondt nem t?r?en.
Dbenten, m mindig kultan pislogok.
- Nem adja meg a sz, felesleges bevetned a sztiprned. Mi leltk- ragadja meg Katy barn?je karj el akar suhanni mellettem.
Miel?tt felfoghatn, mit is m?velek, gyorsan elkapom a csukl.
- Vj!- mondom egyszer az etben remem, hogy a hangomon nem t?nik fel a sikets.
A ly veszyesen szehott szemekkel mered az ?t tartkezemre.
- Mit akarsz?- csattan fel, hangja ak egy h szakada, de eufial tt el.
Ok van egy temperamentuma, kyvelem el magamban.
- A neved.
Elnynak rsasz ajkai.
- Az eny?- vonja fel hatozottan el? szemdeit. - Mi van, meguntad az eted?
Kd a nevetsel, de ez a pillanat t etbevahhoz, hogy a komolytalans legkisebb jel mutassam.
- Hogy hnak?- kdezem ra, remyeim szerint behelg?, puha hangon.
A ly vign rajtam, macskatekintete et? nyomot hagy maga ut.
Tudom, hogy mit l: a kosaras srot, m mindig mezben, alig-alig megszadt sz?ke hajjal.
Jigytelen hathatok.
Borotvkoztam ma reggel egytal?
- Ki kdezi?- v vissza, meger?sve bennem a gyan, hogy nem olvasta az sokat. Mikor felvettek, tele voltak velem a lapok, igazi szenzivoltam a siketsemmel a koslabdacsapatban.
Az egyetlen fyes remysugaram az, hogy teny csukla m mindig a markomban pihen.
- Adam vagyok - mosolyodom el. - Adam Hoover.
Sza vonallfesz.
- Nos, Adam Hoover, engem Wendy Cassnek hnak - vaszol olyan lelkesen, mintha a fog hn.
Musz lehunynom a szemem a gyy?st?l.
Szal y hangzik a nevem?
Kicsit olyan, mint egy alapakkord: nem hat idegen, megszokott lagossot sugoz.
De kben mis csodatosan megnyugtathallani.
Wendy kiti kez az enyb?l, es markom ltet? ?r.
- Remem most m eledett vagy- veti oda nekem, pontot te a beszgetkre, ak egy cinty.
Csatlakozik dbenten bulbarn?jez vele az oldal elsr? lendettel kiviharzik az ajt, a kis, fekete csomagolt, feszes test beleolvad a kinti sokasba.
Melegs halmozik a gyomromban.
Holnap els? dolgom lesz kiragadni abb a menedet jelent? tegb?l.
Nem bujkhat el?lem, meg fogom hallani, akhol legyen.

Olyan vagyok, mint egy id?zett bomba. Ka most tyleg nincs szsem, a sejtjeim y is p elgtombolnak.
Mark egyik l a mikra ugrva ldog mellettem, a k? nyi nap kellemesen melenget minket a robosztus et bejata el?tt.
- Ez nagyon izgi- vigyorog.
Rosszalln reredek.
- etem egyik legfontosabb pillanata. Ha elijeszted, kinylak.
Feltartott helykujjal jelzi, hogy komolyan vette az adt.
Telmetlen pztom a szakadatlanul hpyg? emberadatot, keresem a sok arc kt Wendy ijeszt?en angyali vonait.
Egz jel csak ? jt a fejemben, ha k tudtam aludni, sokat mondtam.
A tekintetem egy pont most parkolaututasaira tapad, mikor a lez?m szeglet valami kitakarja a fyt.
A meccsekr?l ismer?s gyorsasgal fordulok a lcs?n felfele menek? ly ut.
- Wendy!- szom meg feh tark.
Megdermed, tetlen kapja vissza fej, de mikor zrevesz engem, sziporkszemei kikerekednek.
Zsebre dugott kzel felkocogok hozz a lcs? teteje. Nem dekel, hogy elljuk az utat, ahogy az sem, hogy nem y n ki, mint aki annyira ksbeesetten lni akarna.
Meleg mosollyal futtatom vig rajta ez? tekintetem: most egy My Chemical Romance- es trik visel olyan szakadt ridnadrgal, hogy szinte kedvem lenne form lai el?tt meghalni, boldogan.
Egy nagyot fva kisri szeme lhaj.
- Mi akarsz Adam?- kdezi ellensesen.
igen, megint itt van az a katartikus my: a hangok felpgetnek, de mire szavakklnak sze, az izmaim elernyednek. A bizserget? forr ra bektik a testembe, ezeres, szadt tgyfa vagyok, ? a villokkal tarkott zores?.
Megvonom a vlam.
- Csak beszgetni.
Megrdul piercinges sza sze.
Vajon a mosolya megolvasztana, mint fet a pusztt?z?
- Persze. Te, a magas, j? sr, dumni akarsz az em lnyal, aki ttetesen Katy Addison szobatsa. Igazad van, ebben tyleg nincs semmi furcsa- vonja fel kihn a szemd.
Elhom a szat csak k modpercig gyyk a fy jan a haj.
- Engem nem Katy dekel. Igaz, egzen tegnapig azt sem tudtam, ki az a Katy.
Gyanakvn szesz?k a szeme, kiezett hazugsdetektora vigtapogat.
Nagyon remem, hogy negat az eredmyem.
A bejat felindul, elsztan ketem.
- Mint mondt, milyen szakra jsz?- zkok fel mell kelebb lek hozz
Nem mintha nem hallan j, vagy ilyesmi.
Csak az ? hangja visszhangzik szomra a folyos.
Wendy megrza a fej.
- Nem mondtam, mit tanulok.
Elmosolyodom. Tal nem veszi zre, de ha hozz sz, fel is fordul.
- nem is fogod?
Megrtja vltka ptj atosan kiker egy elkez? pocsk.
- Semmi k hozz
Hivatalosan is ?rtnek szok, mert m sohasem szakoztam ilyen j.
- Te mindenkivel ilyen visszautasvagy?
- Te mindenkin figyelmen k hagyod, amit mond?
Megvonom a vlam.
- Nem veszem zre, mikor figyelmen k hagyok valakit. Siket vagyok.
Wendy megtorpan, majdnem nekikik a mellkasomnak.
Olyan pici ez a ly!
Tra nyt szemekkel bul r, orc a szyen rs szezik meg.
- Basszus - t?ri a fe mhaj. - Tyleg egy bunkvagyok.
Az ideges mozdulat felfedi a sok-sok eztkarik vig a fen.
Prok nem arra gondolni, vajon hol van m piercingje.
A ky fogva, gyengen arrb hom a falhoz, ahogy egy csoport sr majdnem felli, mert m mindig nem mozdul.
- Ne haragudj - motyogja - Nem tudtam.
Beletok a hajamba.
Vajon mikor lenne jelmondani neki?
- Nem tudhattad.
Wendy frebiccenti a fej.
- Akkor ezt is a szr olvasod le?- b elragadajkaira.
Habozok, a hazugs keseres gombkt bukik fogaimon.
- Igen.
Ez m nem az a pillanat.
M.
- Szal?- taszkodok a falnak- Mi a szakod?
Azt kom, bcsak tudn, min gondolkodik ennyit az ajakkarik rcsva.
- Klasszikus zene- bi ki v.
A szem lel, azt raindul.
Most komolyan, hol volt eddig ez a ly?
a sors mit csak most kdte el nekem, tal egyenesen az b?l?
- Min jszol?
- Te mire jsz?- dobja vissza a kdt.
A szememet forgatom.
- Ha megmondom, leszel szes egyb?l vaszolni a kdeimre?
K szemen feh szikra izzik.
- Tal.
Felsajtok.
- Dalszegszerz.
- Csell- mondja, elmosolyodik.
Mosolyog, a folyos pedig elasztja fnyel.
Daca minden fenyeget? pillantak, stoptlakt kit?n? testszereinek, Wendynek van a leglehengerl?bb, legszebb mosolya, amit valaha is ltam.
Feltett szdom tbsz az arca csalni.
- Mennem kell a - toporog tanstalanul, tekinteten ott a bizonytalans nya: dekel-e annyira, hogy egy esy kjek?
Semmi sem dekelt m ennyire.
Soha. Semmi.
- ut megiszol velem egy k?- kdezem, ebbe a kdbe minden csepp elkeseredett hitemet beleadom.
Modpercekig csak bul, szlanul pzt engem.
A furcsa az, hogy nem zem magam kyelmetlen.
Addig bulhat, ameddig akar, ha elj velem.
- Ok nyi ki, szeme akkora kerekedik, hogy feltelezem, m ketten vagyunk, akik nem pont erre a vaszra szottak.
- Homkor vzek - teszi m hozzzavartan, hossz kecses ujjai m megint a haj birizgj.
A vigyorom a szememig .
- Kint foglak vni- bint, m fordulna el, mikor m uta szok. - Ja, Wendy!
dekl?dve visszapillant.
- Imom a Helena szeg.
R mered, azt a pa, gyors egymutban.
ra mosolyog.

Ny htel k?bb m egzen biztos vagyok abban, hogy nem fogok m egy ilyen leny?g? lyt talni, mint Wendy.
nem csak azt, mert egyed az ? hangj hallom.
Minden reggel izgatottan redek, vva, hogy ma vajon mi at tudok meg ra, amit?l m inkb beleesn. Az els? kunkat rengeteg keti, azt ctalan sgatok, koleszos bulik ba akciilmek bula a szoban, kve es kai kaj dobozokkal.
Rengeteget beszgetk, ilyenkor adok h a sok gyakorlnak Markkal. Megtudom, hogy ? a szabadszellem? ks? gyerek a csalban. Ha ideges, mindig a hajal babr, amit volt szerencs termzetes hullossan is lni, mikor egyik reggel elmentem. Mikor fadtan nytkodik a tb tanul ut, a dereka hulj kikandik rs tetova. Nem szereti a narancsot, viszont az epert ni is kes lenne. Mikor az es? hevesen veri az ablakeget, csak arra vyik, hogy kint legyen emre tcoljon.
Megh egy koncertje, ami na a majdnem tetes bizalom jele, eddig csak Katy khette el.
Az kocsimmal megyk, enfekete csell olyan atosan helyezi el a csomagtartan, mintha az egyszt gyermek?l lenne sz
Alig bom az on tartani a szemem. Az el?adra egy hossz fekete ruh visel, izgatkivsal, legszesebben roran egy takar- termzetesen, magam is aln. az egzen az sem seg, hogy felt?zte a haj, amivel kihangsyozza kecses nyak.
Lom rajta, hogy feszt nincs mit piszknia, ezt tudatlanul az eny mellett fekv? keze ut nyok.
y ragadja meg, mint egy ment?kelet, csukla belsej a halvy b?r elviselhetetlen selymes.
Musz ksket simogatnom r hogy megtudjam, ott marad-e a nyoma.
- Ne izgulj - som neki. - Csod leszel.
Felkacag, a hang, amit annyiszor hallottam az elmt hetekben, m mindig vigkzik a gerincemen megborzongat.
- Nem bn, ha ennk valamit?- b regy gyorsterem tla- Ha pikolok, mindig megezem.
Indexelek, picit megszorom a kez.
- Megveszem neked az egz termet, ha azzal abbahagyod az idegeskedt.
A szeme a legkedvencebbem minden porcika k. Most is, lom, mikt vylenek benne a szek, lom, hogyan intik meg myen legbel a szavaim, hogyan izzik benne az et szikra, ahyszor megl, ahyszor a kedvenc band csacsog.
Meglok az aut rendeln teljesen termzetesen mondom a rendelket.
Tovb is hajtan, de Wendy oldalba b.
- Nem tette a diszpser csaj, ra kell mondanod.
A szyen ak egy rosszabb h?emelked.
Wendy mellett megszoktam, hogy minden fontosat hallok, hogy nem akadyozza a kommunikikat a siketsem.
Elfelejtettem, hogy siket vagyok.
Minden sz amit ismerek, szabyosan elmenek, ktelens megszalnom, mert nincs mivel. Wendynek kell megismelnie a rendelket, ? is fizeti ki, hajol rajtam karcstestel, ha p nem egy s felleg allenn eltemetve, kivezn a helyzetet.
De most csak arra vagyok kes, hogy siet?sen elhajtsak.
Wendy kerek perc ideg?, hamburgerszagcsd ut k meg, hogy hjak le.
Mikor megteszem, kikapcsolja az az lamat hatozottan megragadva fele fordja a fejem.
Szinte zem, ahogy ujjbegyei izzparskt bel etik intek eml.
- Adam- suttogja- Mi a baj?
Megvonom a vlam.
A homlok rcolja, merzen lja a tekintetem.
- Ennyivel nem rendezheted le.
Felsajtok, szemeimet egyik fyes fekete tincse tapasztom.
- Siket vagyok, hajlamos vagyok err?l megfeledkezni,- f?leg melletted -, ahogy arr is, hogy nem lehet mindig tiszt teni, amit mondok. Sajnom, hogy nem tudok szebben beszni, de...
Wendy helykujja a szon, a t?m elernyed, megtelik pokoli lggal.
Komoly tekintete arra kztet, hogy centir?l centire kelebb hjak hozz
- Emlszel, hogy mestem, van egy by?- bintok, eledetten biccent. - Nos, most mt huszonny, k e has... hangot nem b kiejteni.
Ha nem tartankezei kt az lam, az m valahol az ek alatt gurulna.
Vigsimja borost arcomat.
- Nem az sz, hogyan beszsz, Adam. Engem nem dekel, mennyire mkp ejted a hangokat, am demes ted meghallgatnom. Mpedig az - kelebb hajol, virillata elb. - ig tudnak na hallgatni.
Az orrunk sze, pedig arra gondolok, ez az a pillanat.
Csakhogy van itt m valami...
- Wendy... Van, amit tudnod kell - lehelem fdalmasan keli ajkaira.
Felvonja a szemd.
- Ajlom, hogy fontos legyen, mert m p el ra halogatjuk ezt a pillanatot.
Felnevetek, rulcsolom a karom vony dereka.
- Nem vagyok teljesen siket. sem tudom, hogy, de hallom a zen. A zen ... ted- b ki, az igazs vre leemeli ram ezt a temeletes h sy.
Wendy szobormerevvvik a kezem alatt, hitetlenked? tekintettel hik hrb.
- K dolgot hallok meg ezen a vilon: a hangszeres zen a te hangodat. Csak ezt a kett?t, fogalmam sincs, hogy, mit.
Wendy arca ragy a dbent dermedts, kutakodva bul.
Azt megenyh, szemen ra felgyullad a lg, vre magamhoz hom, cseresznye ? ajkai, amibe a f cs?s f?szere keveredik, az enyen siklanak. Kicsi kezei meglep? er?vel markolnak az ingem eleje, olyan tetes odaadsal biccenti hra oldalra a fej, hogy jobban, er?sebben, tiszta ketbe esve tudjam csolni, amir?l m modni sem mertem soha.
Pihegve elvik t?lem, szeme sarkan szefutnak a nevet?rcok.
- Szal... Zene vagyok a feidnek?
Felnevetek, musz vagyok kelebbr?l megismerkedni csodatosan csupasz vlak el.
- Igen. A hangod, a neveted, mindened zene feimnek.